| Inuyasha és csapata épp az erdőben sétáltak amikor megérezték Naraku jelenlétét,azonnal a nyomába eredtek.A félszellem számított rájuk ezért eléjük küldte Kagurát a szélboszorkányt.A boszorkány nem jelentett túl nagy kihívást a megerősödött tessaigának.A Naraku által felállított akadály sem maradt sokáig életben.
- Most meghalsz Naraku!!!
- Majd meglátjuk...
A csata elkezdődött, de valahányszor szélborda érte a félszellemet a levágott testrészek majdnem bekebelezték Inuyashát.
- Ez így nem fog menni. Valami mást kell kitalálnom.
- Inuyasha! Próbáld meg elpusztítani a hátán lévő pókot, úgy mint Musónál.
- Egy próbát megér.
Amint elindította a szélbordát, Naraku is támadásba lendült, és ekkor létrejött az ellenhullám, ami visszaküldi az ellenfél erejét. A támadás Inuyasháéknak sikerült és elpusztították Narakut. Az energiahullámokat Kouga, Sesshoumaru, Kikyo és még sok más ellenszenves megérezte, és a tett színhelyére igyekeztek, az öröm, hogy ők végezhetnek Narakuval elmaradt, de legalább elpusztult a szellem(ezt mindenki így gondolta). Kagome és Kikyo összeszedték az ékkőszilánokat és egybeolvasztották azokat az ékkővel.
Kagura megköszönte, hogy megölték Narakut. A többiek nem értették miért örül ennyire, hiszen ő az inkarnációja. Kikyo úgy döntött, hogy visszamegy az alvilágba, hiszen már nem tartozik az élők közé, de mielőtt visszament volna oda, Kagoméval életet adtak Kohakunak. Mindenki nagyon örült az eseményeknek, Miroku kezéről eltűnt a fekete lyuk, ami generációról generációra öröklődik minden fiú gyermekre.
Inuyasha bosszút állt Kikyoért, Kagoma pedig összerakta az ékkövet, ami ismét régi pompájában tündöklött. Sesshomaru folytatta útját Jakennal, a kislánnyal, Rinnel és a sárkánytestű Aunnal. Kouga elvette Ayamét és békénhagyta Kagomét. Kirara a macskaszellem is talált magának egy nőstény "cicamicát". Kagoma úgy döntött, hogy utoljára hazamegy elbúcsúzni a családjától, mivel Inuyasha mellett akar maradni, ahogy Sango Mirokuval, Shippou Mizukival és Kirara Kuroroval. Az ékkövet pedig egy olyan helyre tették, ahol senki nem találja meg. | |